A FÉNY – forrásánál mindig VILÁGOS van.

A FÉNY – forrásánál mindig VILÁGOS van.

A címbeli mondat egy egész világegyetemet leír, az összes dimenziójával, polaritásával és kvantumi szintjével.

A fény és az árnyék mindenki számára ismert.
Sőt azt is tudjuk, hogy a sötétség a fény hiánya.
Ebből következik az is, hogy ahol fény van, és tárgyak vannak a térben, azok megakasztják a fény útját, ezért árnyékuk van.
Ahol világosság van, az a fény forrása.
Ott nincs árnyék. „Világos?”
A magyar ember- legalábbis eleink-, az életét ennek a törvényszerűségnek a mentén élte.
Azaz tudta, hogy ha hátat fordít a fénynek, akkor az árnyék előtte lesz és így folyton a sötétségben él.
Ha a fény felé fordul, akkor az árnyék a háta mögé kerül és így folyton a világosságban él.
Mindez csak egy mozdulat kérdése:
Fordíts hátat a sötét, negatív dolgoknak és fordulj a fény felé, meríts abból.
Hogyan? Ne a „rosszat” szidd, hanem a jót erősítsd.

Na ezt mondd el más nyelven!:
A Nap fénye minden nap bevilágítja a Világot.
A fény és a világ mennyire más dimenziókba repítheti az embert egy mondaton belül.

A cipőt soha nem világosítjuk, hanem fényesítjük.
Ha valamit megértünk, az nem fényes lesz számunkra, hanem világos.
Ez a gondolatmenet mindenki számára világos.

Nyelvünkben ez a két szó más más dimenziókat jelöl.
A Világosságnál nincsenek dimenziók, mert az a fény forrása.
A forrás az, ahonnan valami ered, indul, valami egy (a pont, a kvantum, a dimenziótlan, ahol nincs tér, nincs idő).
A fényes dolgok valóban dolgok, azaz anyagi természetűek, megfoghatók.
Azaz a három dimenziós világuk részei.

Még egy megfigyelés:
A sötétség nem jó, mert nem látunk, de a túl nagy fény is elkápráztatja az embert, nem látja, mi van előtte valójában.
Ezért bánjunk óvatosan a túlságosan káprázatos, külsőségekben bővelkedő, érzékszerveknek szóló dolgokkal.
Ezek bárhol lehetnek: lehet ez egy ember- aki külső megjelenésével és felcicomázott ruházatával ámulatba ejthet; lehet egy autó, ami formájával, színével ismét csak az érzékszervekre hatva elkápráztat; de lehet egy spirituális szertartás is, ami ámulatba ejt, magával ragad… és a sort lehetne folytatni.

Most csak néhány szó:
– káprázat, cicoma: mindig külsőségekre utal, az érzékszervekre hat
– ámulatba ejt, magával ragad: mindkettő arra utal, hogy az embert fogságban tartja.

Csak egy döntés kérdése: A fény felé fordulsz, vagy hátat fordítasz neki.
Sok ilyen és hasonló téma szerepel a Mátrix REND-ezés (segíts-ÉG)módszerében amiről itt olvashatsz.

Még egy gondolat: amire figyelmet fordítasz az megnő,amire nem figyelsz az elsorvad.

Elfelejtünk Téged Sötétség!