Ugrás a tartalomhoz
Még nem nyom annyira…
Biztosan ismered azt a viccet, ami arról szól, hogy:
Vendégségbe érkezik egy úriember.
A házban egy kutya is van, fekszik a padlón és néha felnyög.
Kérdezi a vendég, hogy miért nyög a kutya, amire a házigazda elmondja, hogy egy szögön fekszik, ami időnként fájdalmat okoz neki.
A vendég értetlenkedik, hogy miért nem megy akkor arrébb az eb.
A gazda válasza:
„Még nem nyomja annyira.”
Hányan vagyunk így ezzel?
Még nem olyan nagy a baj, még csak kicsit szenvedünk,
vagy már régi a baj, már megszoktuk azt ami van.
Nem teszünk ellene, pedig lehet, hogy csak el kellene onnan
egy kicsit mozdulni, csak kicsit változtatni.
De már megszoktuk.
Vagy?
Teszel érte?
De már nem bírsz, mert olyan rég óta tart, már olyan nehéz megmozdulni,
már annyi féle módon próbáltad, már annyian segítettek, mégsem lett jobb.
Beletörődsz:
„Nem is nyom annyira!”
Mi lenne, ha nem lenne az a szög, örökre eltűnne az életedből, nyoma sem maradna?
Félsz, hogy mi lesz?
Hát nem fog nyomni, nem leszel apátiás állapotban, élni fogsz.
Ehhez merészség kell!
Mert a gondodat egy helyen tudják maradéktalanul orvosolni – OTT FÖNT!!!
Nem TE, mert eddig sem ment, vagy ment, de csak időlegesen,
vagy nem lett teljes a megoldás.
Hajrá, föl a forráshoz:
- Majd a Jó Isten megsegít!
- Bajban jön a segítség!
- Gondviselés vigyáz rád!
Jön is a segítség, de ragaszkodsz a régi megszokotthoz,
tele van minden pici részed a fájdalommal, az apátiával,
a megszokással, a belső monológokkal… stb.
Tele van az a pohár, hiába jön új, nincs mibe betölteni, mert kicsordul a régitől.
Kiöntöd a tartalmát és akkor a megoldás is ott lesz.
Olyan, mint amikor föladod, hogy itt már nincs mit tenni.
Lesz, ami lesz.
És valahogy megoldódik a gond, baj.
A Mátrix rendezés módszer erre született:
Kihagyjuk a mi kis lokális (elég szűk) Tudatunkat,
hogy a Végtelen Tudat segíthessen.